Történelmi mínuszban a beruházások, de a kormányt ez sem zavarja a sikerpropagandában
Az utóbbi negyedévekben kiderült: akármit mond a kormány, vergődő gazdaság mellett az akkuipari projektek se tudják felhúzni a beruházási rátát, és a kormány kamattámogatott hitelkonstrukciói is alig segítenek. Alacsony inflációra lenne szükség. És uniós támogatásokra.
Idén is megdől a beruházási és az exportrekord Magyarországon, az országba érkező működőtőke a tavalyi duplája, 13 milliárd euró lesz, a magyar kivitel a 2022-es 142 milliárd euróról 150 milliárd euróra nő – mondta Menczer Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium kétoldalú kapcsolatokért felelős államtitkára, miután átadták a Masterplast polisztirol hőszigetelőanyag-gyártó üzemét, amely az észak-olaszországi Calernóban 3 millió euróból épült meg.
Az államtitkár száját szó szerint órákkal azt követően hagyták el a fenti szavak, hogy a KSH közzétette a harmadik negyedéves beruházási adatokat. Amelyek enyhén szólva nem fényesek, a beruházások volumene az előző év azonos időszakához viszonyítva 12,1 százalékkal csökkent, az előző negyedévhez képest 2,2 százalékkal mérséklődött. A beruházások éves alapon 2022 negyedik negyedéve óta zuhannak.
Idén éves átlagban is szinte biztosan kétszámjegyű lesz a visszaesés, amire a rendszerváltás óta alig volt példa.
Az infláció zabálta fel a beruházásokat
Az ellentmondás ordító, Menczer Tamás a szó szoros értelmében mégsem hazudott. Idén a harmadik negyedév végére a beruházások értéke folyó áron 10,2 ezer milliárd forint volt – tavaly a harmadik negyedév végére az összeg ennél jóval kevesebb, 9,9 ezer milliárd forint volt, szóval ha minden jól megy, idén a beruházási érték év végére meg fogja haladni a tavalyi 15,3 ezer milliárd forintot, és így rekordot dönt.
A beruházások KSH által számított visszaesése ugyanis volumenben értendő, vagyis tavalyi árakon számolva, a beruházások inflációját figyelembe véve. Magyarán a vállalkozások, a lakosság és az állam számszerűen, forintban többet fordítottak idén beruházásokra, mint tavaly –
épp csak a rendkívül magas infláció miatt több pénzből kilóra kevesebb beruházást lehet megvalósítani.
Mindez azt is jelenti, hogy a jövő év elejétől készülhetünk a beruházások körüli sikerpropagandára. Egyrészt az idei visszaesés alacsony bázisához képest jövőre már nem lesz nehéz növekedni. Másrészt az infláció lassul, az árak emelkedése kevésbé fogja felzabálni a beruházásokat. Harmadrészt a harmadik negyedévben a gazdaság kijött a recesszióból, a beruházások élénkülése várható a továbbiakban, még ha drasztikus visszapattanás nem is – az okokra még visszatérünk.
Az akku- és autóipar csak szépíteni volt képes a pocsék adatokat
Ami a harmadik negyedéves adatokat illeti, beruházások általános visszaeséséhez a legtöbb nemzetgazdasági ág hozzájárult. A beruházási teljesítményérték mindössze a feldolgozóiparban, a közigazgatás nemzetgazdasági ágban, illetve néhány, összességében kisebb súlyú területen emelkedett.
A nemzetgazdasági beruházások csaknem harmadát jelentő, a legnagyobb súlyt képviselő feldolgozóipar bővülésének dinamikája az elmúlt negyedévekben lassult; a tárgynegyedévben a fejlesztések 6,3%-kal növekedtek. Ez elsősorban a legnagyobb részarányú villamosberendezés-gyártás beruházási volumenének egyszámjegyű, a korábbi időszakoknál visszafogottabb növekedésével magyarázható, amelyet főként a hosszabb ideje folyamatban lévő nagyszabású projektek fokozatos kifutása okozott. A második legnagyobb súlyt képviselő járműgyártás beruházási volumene ugyanakkor rendkívül dinamikusan nőtt, amihez több hazai járműipari, illetve beszállítói gyár – részben kapacitásbővítő – fejlesztése is hozzájárult.
„Villamosberendezés-gyártás” alatt természetesen elsősorban az akkumulátoripart kell érteni. így az összességében katasztrofális beruházási mutatókat csak az akku- és járműipar tudta valamelyest szépíteni. Már ha egy 12 százalékos visszaesés bármennyire szépnek tekinthető. A kormány általában véve nagyon büszke rá, mennyi külföldi (elsősorban ázsiai) akku- és autóipari beruházás érkezik Magyarországra.
Az elmúlt negyedévekből azonban látszik,
hiába a sok beáramló működőtőke (FDI), ha a gazdaság amúgy küszködik, az még a beruházási adatokat sem képes érdemben feltornászni.
Az arányokat figyelembe véve ez nem meglepő: például a CATL világviszonylatban is gigaprojektnek számító debreceni beruházásának értéke mintegy 3 ezer milliárd forint, miközben a teljes nemzetgazdasági beruházási érték ugyebár 15 ezer milliárd forint. A nagyberuházásokat a vállalatok éveken keresztül valósítják meg, tehát például a CATL éveken át elnyújtva könyveli le a 3 ezer milliárd forintnyi beruházását.
Fontos szem előtt tartani, hogy ezek a projektek a beruházási fázis után már nem járulnak hozzá a nemzetgazdasági beruházásokhoz. Tehát ha az épületek felépültek, a berendezéseket behozták az országba és beépítették, akkor e projektek hozzájárulása nullára esik. A működő gyárak már az exporthoz járulnak majd hozzá, a foglalkoztatottak számához (főleg plusz vendégmunkásokkal). Néhány statisztikai adat (beleértve a GDP-t) szépítésén túl azonban a magyar gazdasághoz várhatóan keveset adnak majd: import alkatrészekből és alapanyagokból, főként külföldi vendégmunkásokkal termelnek majd exportra.
Összejött a tökéletes vihar
A magas infláció nem csak a növekvő beruházási árakon keresztül zabálta fel a beruházási volument, hanem az alapfolyamatokon keresztül fékezte a beruházásokat. A magas fogyasztói árak miatt a belső (lakossági) kereslet visszaesett, ami visszafogta a vállalkozások beruházási képességét és igényét. A magas infláció miatt a jegybank kamatemelésekre kényszerült, ami megdrágította a hiteleket mind a vállalkozások, mind a magánszemélyek számára – utóbbi az ingatlanpiacra és az építőiparra is hatással volt.
A választási pénzszórás, az elmaradó adóbevételek, a magas kamatok drágította államadósság-finanszírozás miatt a költségvetés nehéz helyzetbe került, szinte az összes, még el nem kezdett beruházást leállították. A költségvetési megszorítások miatt az állam nemhogy új programokkal élénkíteni nem képes, de befejezte a lakásfelújítási támogatási programot, 2024-től pedig a csok helyét a sokkal korlátozottabb csok plusz veszi át. Új és megemelt (külön)adókkal a kormány százmilliárdokat von ki a gazdaságból.
Kiemelendő a jogállamisági-korrupciós vitában befagyasztott uniós források hiánya. Különösen a költségvetés szorult helyzete mellett ezek hiányoznak az állami és a vállalati beruházásokból is.
A kormány nem vállal semmi felelősséget
A kormány mind a mai napig adós azzal, hogy bármi felelősséget elismert volna a fenti folyamatokban. Holott nyilvánvaló, hogy az uniós források befagyasztása a kormány felelőssége – egyrészt több mint egy évtizedig alakította azt a félautoriter, magas korrupciós kockázatokkal működő rendszert, amire az EU végül lépett, másrészt miután kenyértörésre került a sor sem hajlandó eleget tenni az uniós elvásároknak.
A magas infláció kialakulását a kormánypropaganda a háborúra és a szankciókra keni, de ez egyértelműen megalapozatlan: a magyar infláció nem csak uniós, de régiós összevetésben is magasan kiemelkedő volt hosszú hónapokig. Vannak historikus – így 13 év kormányzás után azért legalábbis nagyrészt a Fidesz számlájára írható – okok, mint a rossz gazdaságszerkezet, pocsék termelékenység, magas energiakitettség a külföld (főleg Oroszország) felé. Szerepet játszik a 2010-es évek második felében, a pandémia alatt és után is folytatott prociklikus (az amúgy is növekedési ciklusra ráerősítő) gazdaságélénkítés – igaz, ebben a Magyar Nemzeti Bank (MNB) is sáros, bár előbb lépett a fékre, mint a kormány. Végül, de nem utolsó sorban a 2022-es országgyűlési választás előtti osztogatás (szja-visszatérítés, 13. havi nyugdíj, fegyverpénz) kiváló táptalajt jelentett az infláció elszabadulásához.
A kormány (magyar hangja: Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter) jelenleg igyekszik a problémákat az MNB-re kenni. Mondván: a jegybank „képtelenné vált” az infláció kezelésére, illetve most a vaskosan pozitív reálkamat (az infláció szintjét jóval meghaladó alapkamat) fenntartásával fékezi a beruházásokat, a fogyasztás élénkülését, összességében a gazdaságot.
Utóbbi vádra a jegybank szakértői amolyan Közgazdaságtan tökfejeknek szintű elemzésben reagáltak. A beruházások kapcsán kiemelendő, hogy a kormány több támogatott hitelkonstrukciót működtet a vállalkozások számára (a nagyoknak a Baross Gábor-programot, a kisebbeknek a különféle Széchenyi-konstrukciókat), amelyek kamatszintje nemhogy a tíz- és húsz százalékos inflációjú hónapokban, de még most is vaskosan negatív.
Ezekre a kormány sokáig rendkívül büszke volt, ám egy ideje az önfényező sikerpropaganda elhalkult.
Nem csoda, a beruházások ekkora visszaesése mellett nehéz a beruházásokat sikeresen támogató kormányprogramokról beszélni – ugyanakkor aligha nehezebb, mint a beruházások ekkora visszaesése mellett beruházási rekordról beszélni.
A kilátások sem valami biztatók
Ami a jövőt illeti, a jegybanki kamatcsökkentések folytatódni fognak, de az MNB deklarálta, hogy az infláció letörése érdekében 2024-ben is pozitív reálkamat fenntartására van szükség. Ettől függetlenül a belátható jövőben kizárt, hogy visszatérjenek a 2010-es években látott, 0 százalék közeli kamatok. A jegybanknak a belátható jövőben nem lesz mozgástere kamattámogatott konstrukciókat futtatni (mint a Növekedési Hitelprogramok). Nem csak azért, mert ez ellentétes lenne a monetáris politikájának céljaival, hanem mert a következő években több ezer milliárd forintnyi veszteséget fog maga előtt görgetni.
A kormány költségvetési mozgástere a következő években sem lesz nagyobb, sőt ha az unió újra élesíti a pandémia miatt felfüggesztett 3 százalékos hiánylimitet, még akkora sem lesz, mint most.
Nem lesz tehát pénz se támogatott programokra (amelyek a mellékelt ábra szerint amúgy is csak korlátozottan hatásosak), se állami beruházásokra.
Egyszóval nem lesz olcsó hitel (vagy legalábbis nem olyan nagyon olcsó és olyan nagyon sok, mint a 2010-es évek második felében), ami pörgethetné a beruházásokat. Beleértve a lakossági ingatlanberuházásokat.
Az uniós források feloldását továbbra is homály övezi.
A belső kereslet élénkülni fog, de csodát várni fölösleges, a lassuló infláció csak azt jelenti, hogy a fogyasztói árak lassabban nőnek – azonban nem csökkennek (néhány terméktől eltekintve), a magasabb árszint már beépült a rendszerbe, a keresetek emelkedését több, mint egy évig meghaladó infláció annyira leépítette a rendelkezésre álló vásárlóerőt, hogy annak visszaépülése évekbe telik majd.
A megvalósuló akkuipari beruházások szépítik majd az eredményeket valamelyest.
