Tetszett a cikk?

Beálltak az elmúlt hónapokban az élelmiszerárak, vagy legalábbis normális határon belül mozognak az árak, amit jó ideje nem tapasztalhattunk meg a hazai boltokban. Tényleg a kormány érdeme ez?

Nagy napra ébredtek a magyarok három hete: a Központi Statisztikai Hivatal arról számolt be, hogy a fogyasztói árak éves emelkedésének mértéke becsúszott tíz százalék alá. Mondjuk ennél kisebb mértékben már nem tehette volna, de azt nehéz tagadni, a 9,9 százalék az az egy számjegyű infláció, amelynek az eljövetelét már-már vallásos áhítattal várta a kormány. Kicsit háttérbe szorult, de ennél talán a mindennapokban észrevehetőbb volt egy másik fejlemény: az infláció éves mértéke 10,4 százalékra csökkent az élelmiszerek esetében. És arról sem feledkezhetünk meg: havi alapon visszaestek az árak, ez a csökkenés – mind átlagban, mind az élelmiszerek esetében – 0,1 százalékos volt.

Akármennyire le vagyunk maradva az infláció leverésében az EU összes országa mellett, ez mégiscsak nagy hír – még akkor is az, ha az okai egészen máshol vannak, mint ahol a kormány keresi őket: a saját munkásságában. A kabinet mindenesetre előbb győzelmet hirdetett az infláció elleni harcban, majd döntött arról, hogy 2024. július 1-ig meghosszabbítja a kötelező akciózást, amire – tudtuk meg a Gazdaságfejlesztési Minisztérium közleményéből – azért van szükség, mert „a családok, a munkahelyek és a gazdaság megvédése érdekében a kormány átvette a jegybanktól az infláció elleni küzdelem feladatát és felelősségét”.

Már-már azt hihetnénk, Nagy Márton Thanosként egymaga töri le az árakat, legfeljebb néha panaszkodik egy sort, hogy senki a világon nem segít neki ebben a nehéz feladatban, a valóság azonban ettől igen messze van, még úgy is, hogy az árstop kivezetéséről szóló döntést mégiscsak a kormány hozta meg, ezzel pedig többet segített az árszint leverésében, mint a bevezetésével.


Azt persze nehéz tagadni, hogy mostanra a kiskereskedők és a kormány érdekei összeértek: mindketten azt szeretnék, ha a vásárlók újra vásárolnának. A kormányt nyilvánvalóan önös érdekei vezérlik: a kiskereskedelmi forgalom olyan régóta esik vissza, hogy az már szemmel látható következményekkel jár az áfabevételnél. Ez idén jócskán, tíz százalékot meghaladó mértékben maradhat el a költségvetésben tervezettnél, ami akár ezermilliárd forintos lyukat jelent a költségvetésben – itt üt vissza az, hogy a Fidesz-gazdaságpolitika a fogyasztási alapú adópolitikát épített ki világrekorder áfakulccsal, ami jól jön, ha az emberek vásárolnak, de nagyon nagy bajt okoz, ha nem.

Ezzel pedig meg is válaszoltuk azt, miért nem fog a kormány engedni annak a sokat emlegetett elvárásnak, hogy az élelmiszerek esetében az áfa csökkentésével segítse a fogyasztást – az adócsomag alapján jövőre azzal kell beérnünk, hogy a túró rudi áfakulcsát 27-ről 18 százalékra változtatták a törvényhozók. Ennél azonban súlyosabb következménye lehet 2024-től a fogyasztói árakra a jövedéki adó emelésének az üzemanyagok esetében, ami a szállítás miatt gyakorlatilag mindenbe beépülhet. És akkor még nem beszéltünk az üveg-, fém- és műanyag palackok esetében januártól élő kötelező visszaváltási rendszerről, amely miatt automatikusan ötven forintot minden egyes ilyen termékre rátesznek – sovány vigasz, hogy ezt az ötven forintot valamilyen módon vissza tudjuk szerezni, ha visszavisszük a csomagolóanyagot.


November végén azonban még nyugalmat és árubőséget láttunk a boltokban: a termékkosarunkban vizsgált árak alig változtak az előző időszakhoz képest, a cukor és a sertéscomb kivételével már majdnem valamennyi volt árstopos alaptermék ára visszakúszott a hatósági árak idején (üres polcok előtt) látott szintre. Sőt, olyan termék is van, amely már jóval olcsóbb, mint a beragadt árak idején: 2,8 százalékos UHT-tejet például már jóval kétszáz forint alatt is találtunk, miközben a kiskereskedelmi beszerzési ár 250 forint körül mozog – lám, ennyit számít, hogy a kormány egyelőre nem vonta vissza az árstop idején bevezetett intézkedését, amely alapján mégis lehet beszerzési ár alatt értékesíteni élelmiszereket. 2023 végén a jelek szerint a korábban tisztességtelennek tartott versenyelőny a norma.

Mindent összevetve mindenesetre azt tapasztaltuk, hogy egy négyfogásos, négyszemélyes ebédhez szánt élelmiszerekből álló kosarunk átlagára, ha minimálisan is, de tovább esett, amíg októberben átlagosan 7788 forintból jött ki az ebéd, november végén 7763 forintba került. A szezonális termékeken kívül a legszembetűnőbb a cukor árának esése volt, de ez is mindössze 5 százalékos volt.


Ebédünk az Auchanban kb. 7000 forintból jött ki, a második helyre került Lidlben pedig 7400-ból, a lista harmadik helyére a Penny került, itt már 7700 forint fölött költöttünk.
Mit főztünk ki?

Egy négyfős családi ebéd hozzávalóinak árát gyűjtöttük össze a hét nagy élelmiszerláncnál (Aldi, Auchan, Lidl, Penny, Prima, Spar, Tesco). A bevásárlólistában szerepel minden korábban árstopos termék, de olyanok is, amelyek drágulása meghatározta az elmúlt időszakot (például a vaj vagy a vöröshagyma). A mennyiségeknél fajlagos árat számoltunk, tehát bármekkora is volt a kiszerelés, általában a kilós egységárat néztük, kivéve a tojást, ahol tíz darabot számoltunk egységként, illetve a száraztésztát, ahol a jellemző, félkilós zacskót. A termékeknél ugyanazokat a kategóriákat néztük, a száraztésztáknál például a négytojásos változatot, a tojásnál pedig legalább M-es méretet, a kiszereléseknél viszont azt kerestük, amelyiknek a fajlagos ára a legalacsonyabb.

Ezekből számoltuk aztán ki egy ebéd árát, amely egy csirkeaprólékkal készülő zöldséglevesből, egy sertéspörköltből, rántott csirkemellfiléből és almás pitéből áll. (A listában szereplő egyes termékek több fogáshoz is felhasználhatók, az egyszerűség kedvéért ezeket egy helyen jelöltük csak.)

A sorozat korábbi cikkeit itt olvashatja el.