Tetszett a cikk?

A VOSZ jubileumi rendezvényén szólalt fel Orbán Viktor miniszterelnök, aki egy energiatámogatást is belengetett a vállalkozók számára, de arról is beszélt, miért jó visszavenni a ferihegyi repteret, és miért kell jóban lenni a kínaiakkal.

Tragikus beruházási adat, egy nem túl izmos növekedési statisztika és egy túlzás nélkül válságosnak nevezhető év után szólalt fel vállalkozók előtt Orbán Viktor. A miniszterelnök a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) éves ünnepségén vett részt, ahol más években Varga Mihály pénzügyminiszter szólal fel a kormány nevében, most, a szövetség 35. születésnapja alkalmából viszont rajta kívül Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter is tiszteletét tette az eseményen, a vállalkozókhoz pedig Orbán Viktor szólt.

Bár a résztvevők mindegyike (Eppel János VOSZ-elnöktől Parragh Lászlóig, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara vezetőjéig) a kormány és a vállalkozók együttműködésének fontosságát emelték ki, Orbán némileg elméleti bevezetéssel indított, mikor azt fejtegette, két különböző világról van szó, hiszen a vállalkozókat saját nyereségük motiválja, míg a politikusakat az, hogy az egész gazdaság, a nemzet, a közösség javát szolgálják. A miniszterelnök azonban azt is hozzátette: lehetséges megtalálni a közös pontokat.

Például a reptér visszavétele a vállalkozóknak üzleti ügy, az államnak közügy

– említette. Orbán feltette a kérdést: szükségszerű-e, hogy a két érdek szemben áll egymással? Aztán úgy válaszolt: a „polgári gazdaságtan szerint a két érdek feltételezi egymást, sőt, a közhaszon csak magánhasznon, a közérdek csak magánérdeken keresztül jön létre, ebből lesz osztályharc helyett osztálybéke”. „Önök munkát adnak, adót fizetnek, tőkéjük van, és ha önök nem működtetnének vállalkozásokat, akkor működtetne más, leginkább külföldiek” – sorolta, hogyan is járulnak hozzá a vállalkozások a közérdekhez, hozzátéve azt is, a mostani válságot azért tudja könnyebben leküzdeni a magyar gazdaság, mert 2008-cal szemben sokkal tőkeerősebb a gazdaság.

Orbán megemlékezett a VOSZ-t 1998-tól 2018-ban bekövetkezett haláláig vezető Demján Sándorról is, aki az ünnepségen posztumusz megkapta a Magyar Gazdaságért díjat.

Demján Sándorné átveszi a posztumusz díjat
MTI/Máthé Zoltán

A miniszterelnök arról beszélt, hogy a személyes dolgokon túl („földik vagyunk, ő etyeki volt, én alcsútdobozi”) két fontos dolgot tanult az üzletembertől. Az egyik az, hogy nemzeti önbecsülés nélkül nincs magyar siker, és mivel Demján baloldali volt, azt is leszűrhette ebből, hogy a jobb- és a baloldal meg tudja találni a közös hangot a hazafiasságról. De azt is tőle tanulta, hogy "csak a lehetetlenre érdemes vállalkoznunk, vagyis arra, amit mások lehetetlennek gondolnak".

A mostani kormány rendszeresen erre vállalkozik

– idézte fel Orbán a Fidesz gazdaságpolitikájának alapelvét, kezdve mindjárt a 2010-ben indult válságkezeléssel, ahol egyszerre próbálkoztak a gazdaság növelésével, az államadósság és az adók csökkentésével. A GDP megháromszorozódott azóta, egymillióval többen – 4,8 millióan – dolgoznak, sorolta, diszkréten hallgatva most arról, hogyan is látja most a kormány vagy a vállalkozások a munkaerőhiány megoldásának kérdését. (Megtette ezt egyébként Eppel János VOSZ-elnök, aki beszédében kiemelte: a munkaerőt belső forrásból kell pótolni, nem külföldről kell embereket behozni.) Orbán felsorolásában megemlítette azt is, hogy az adóék 54 százalékról 41 százalékra csökkent 2010 óta, az államadósságot a Covid előtt sikerült csökkenteni, de „most már megint jó irányba áll a kocsi rúdja”, ráadásul amíg akkor 4 százaléka volt ennek a lakosságnál, mostanra 22 százalékra nőtt. (Itt megint nem említette, hogy ennek igen magas kamatteher az ára, hiszen a lakossági állampapírok kamata jóval a piaci kibocsátásoké fölött van.)

A miniszterelnök említett néhány megoldandó problémát is. Kormánya tagjaival vagy Parragh Lászlóval szemben igen finoman bírálta csak a jegybankot, amikor arról beszélt, helyre kell állítani a hitelezést. „Próbálunk a jegybank hatáskörét súroló lépéseket tenni, de nem tudunk az ellen tenni, hogy a kamatpolitika mégiscsak a jegybank kezében van, annyit tehetünk, hogy ha a kamatokat a jegybank magasan tartja, akkor támogatási programokat indítunk” – fogalmazott.

A másik „elkerülendő csapda” szerinte az energiaárakból ered. A miniszterelnök elismerte, hogy amíg a lakosságnál sikerült leszorítani az árakat, a vállalkozóknál ez terhet jelent, sőt valójában az ő magasabb áraik finanszírozzák a „rezsicsökkentés” néven ismert hatósági áras politikát. Szembetűnő volt, hogy Orbán ezúttal nem a „magyar emberek”, sokkal inkább a vállalkozók érdekeit helyezte előtérbe, így bejelentette azt is, hogy a szerdai kormányülésen döntöttek a vállalkozók számára egy „tízeurós árcsökkentésről” az áramár esetében. A döntésről további részleteket nem közölt a miniszterelnök, csak annyit ígért, a következő években további csökkentésről dönthetnek majd.

A harmadik problémaként a fogyasztást azonosította a miniszterelnök. Erről előtte hosszan beszélt Parragh László is, némileg belezavarodva abba, hogy akkor most növekedésnek indult már vagy sem a csaknem másfél éve visszaeső fogyasztás – végül mindketten arra jutottak, hogy ahhoz képest lassú a visszaépülés, ahogy azt a kormány remélte. Orbán erre magyarázatot is adott: „a magyar józan fajta, amikor azt látjuk, hogy nem fogyaszt, az azt jelenti, hogy megtakarít”. Azt is hozzátette, hogy a kormánynak nem érdeke, hogy erőszakkal kibillentse az embereket ebből, de a jelenleg uralkodó „indokolatlan félelmek” között azt az üzenetet kell küldenie a lakosságnak, hogy 2024 reményteli év lesz. Majd elismételte reggeli rádiónyilatkozatában már elmondottakat, miszerint idén azért dolgozunk, hogy megvédjük, amink van, 2024-ben már azért, hogy növekedjünk.

Azt várhattuk, hogy Orbán problémaként említi meg az elmaradó uniós forrásokat is, beszéde erről szóló részét azonban már azzal vezette fel, hogy vannak a gazdaságban mítoszok, amelyeket érdemes eloszlatni, és az egyik ilyen az, hogy az EU-ban EU-pénz nélkül nem működik gazdaság. Mint fogalmazott: ezt megcáfoltuk idén, bizonyítva, hogy lehet csak saját forrásokra építeni a gazdaság növekedését. „Ez nem jelenti azt, hogy azt a pár milliárdocskát ne hajtanánk be, de fontos, hogy meglegyen az önbizalom a magyar gazdaságban, hogy pénzügyi transzferek nélkül is képes eredményeket elérni” – mondta.

Az igen jól hangzó érvelésből persze megint kimaradt egy, a magánvállalkozókat is közvetlenül érintő szál: az, hogy az uniós források blokkolása miatt gyakorlatilag leálltak az állami beruházások, ami jócskán kihat nemcsak az építőiparra, de a gazdaság visszaesése is részben ezzel magyarázható.

Orbán ehhez képest más tanulságot vont le a válságról, „amin lassacskán túljutunk”. Mint kifejtette, a mostani válság nem konjunkturális természetű, vagyis nem a gazdaság ciklikusságából ered, hanem összekapcsolódik egy nagy világpolitikai és világgazdasági átrendeződéssel is. Itt a gazdasági erőviszonyok átrendeződnek, új technológiák érkeznek, és a régieknél megszokott nyugati előny eltűnik. Ezért fontos szerinte – a digitalizáció mellett – a keleti nyitás, így arra szólította fel a vállalkozókat, hogy szélesítsék kapcsolatrendszerüket keleti partnerekkel is. Felidézte azt is, hogy 2009-ben, még ellenzéki politikusként éppen Demján Sándor hívta meg Kínába, hogy építsen ki olyan kapcsolatokat, amelyeket kormányon gyümölcsözővé válhatnak – és mivel ellenzékben nem volt pénz, ezt még az utazást kifizetve is megtámogatta – idézte fel.

„Itt Magyarország területén is láthatjuk, hogy a keleti technológia versenyre hívja a nyugati technológiát: fognak itt gyártatni kínaiak elektromos buszokat, reményeink szerint fognak gyártani autókat is” – fejtegette, szót sem említve a gombamód szaporodó akkumulátoripari beruházásokról.

Orbán szerint mindenesetre több érv van amellett, hogy együtt kell működni a keletiekkel, mert „a kapcsolatok megszakításával már elkéstünk, ha meg nem működünk együtt, akkor elvágjuk magunkat”.

Beszéde végén a miniszterelnök a gazdaságpolitika ágazati prioritásairól beszélt a vállalkozóknak. Szerinte arról a kormányon belül is vita folyik, melyek lesznek a fontos iparágak, arról mindenesetre egyetértés van, hogy a zöld ipar ebbe a kategóriába tartozik. „Egymás után írjuk ki a pályázatokat” – közölte. A második ilyen területként a logisztikát nevezte meg, majd az infokommunikációt, a hadiipart, az élelmiszeripart, a járműipari átállást és a gyógyszeripart sorolta mint olyan iparágakat, ahol „teremhet nekünk babér” - ezúttal nem esett szó stratégiai tulajdonrészről, csupán arra hívta fel a vállalkozók figyelmét, hogy a rendelkezésre álló szűkös forrásokat ezekre az ágazatokra csoportosítják.