Végignézhetjük, ahogy három nő lecsupaszítja András herceget
A nagy sikerű A korona (The Crown) után újabb netflixes királyi dráma mossa el a határt fikció és valóság között. A Scoop (Interjú a herceggel) ráadásul egy sok szempontból még élő sztorit dolgoz fel: András herceg katasztrofális utóéletű 2019-es BBC-interjúját, amellyel nagy eséllyel végleg kiírta magát a királyi közéletből. A Netflix produkciója azonban nemcsak a yorki herceg baklövésének állít emléket, hanem tiszteleg az újságírók előtt is, akik megmutatták a világnak azt, amit – visszatekintve legalábbis – András herceg biztosan el akart volna rejteni.
Öt évvel ezelőtt történt, de a kortárs történelem szórakoztatóipari átlényegülésének részeként máris a Netflixen landolt a brit királyi családnak az egyik, ha nem a legkínosabb interjúja. Kínos kitárulkozások terén a Windsorok igazán nem fogták vissza magukat az elmúlt évtizedekben, médiatörténelmet írt már ebben a műfajban Diana, Károly, Harry és Meghan is, de András herceg mindent vitt.
A 2019. november 16-án a BBC Newsnight című műsorában nagy nyilvánosság előtt végrehajtott önmegsemmisítésének az utóélete is szédítő. Az egy dolog, hogy az Emily Maitlisnek adott interjú után András herceget lényegében „kirúgta” a néhai királynő, elvesztette a tisztségeit, a címeit, a projektjeit, és pária lett a királyi cégben és a nyilvánosságban is, de az interjú megszületésének háttere is szenzációszámba ment, cikkek, interjúk, könyvek születtek róla, és a Netflixen a napokban debütáló Scoop (Interjú a herceggel) című film mellett egy másik filmes feldolgozása – A Very Royal Scandal az Amazonon – is úton van.
Az András herceggel készült interjúnak a palota érdekeit józan ésszel felmérve soha nem lett volna szabad megszületnie. Nemcsak II. Erzsébet királynő „ne panaszkodj, ne magyarázkodj” szabálya miatt, hanem azért sem, mert a yorki herceg Jeffrey Epsteinhez fűződő kapcsolata olyan aknamező, amelyen még a legkifinomultabb kommunikációs eszköztárral is szinte lehetetlen lett volna átmenni – Andrásnak nem is sikerült, és feltehetően azóta is bánja, hogy belement. Az interjú minden baljós előjel ellenére mégis megszületett, a Scoop pedig azt járja körbe, hogyan – Gillian Anderson (Emily Maitlis), Billie Piper (Sam McAlister) és Rufus Sewell (András herceg) nagyon is valósághű ábrázolásában.
András herceg és Jeffrey Epstein kapcsolata most már több mint két évtizede súlyos csomagja a királyi családnak, egészen azóta – ahogy a film nyitójeleneteiben is látjuk –, hogy 2010-ben a fotós Jae Donnelly lekapta a Central Parkban sétáló yorki herceget és a pedofil pénzembert, amint elmélyülten beszélgetnek.
A Netflix filmes produkciója nemcsak azért hozza ismét kínos helyzetbe a yorki herceget, mert felmelegíti az Epstein-ügyet, hanem azért is, mert Andrást már-már önelégült idiótaként ábrázolják benne. Igaz, így némileg háttérbe szorul a lényegi kérdés: hogy
„csak” elhibázott döntéseket hozott, vagy szemet hunyt komoly bűncselekmények felett, esetleg részese is volt ezeknek?
Erre egyébként – bármekkorát szólt is – a BBC interjúja sem tudott megdönthetetlen bizonyítékkal szolgálni, hiszen András végig tagadta a vádakat, nem ismert be semmit, sokkal inkább csak hülyét csinált magából. A vádak kérdésében a Philip Martin által rendezett film sem tud igazságot tenni – Epstein áldozatai például csak érintőlegesen jelennek meg benne –, és a végén csak a száraz, ám nem túl sokat mondó tényekre tud hagyatkozni: a Newsnight-interjút követően András sajtóhírek szerint 9,6 és 12 millió font közötti összeget fizetett az őt megvádoló Virginia Giuffre-nak egy peren kívüli egyezség keretében, amelyben nem volt benne a bűnössége elismerése, és visszavonult a közéletből.
A Scoop nem is András herceg esetleges bűnösségében akar tisztán látni, hanem azt próbálja rekonstruálni, milyen szálakat kellett megmozgatni ahhoz, hogy egyáltalán megszülessen ez az interjú, amelynek nem lett volna szabad megszületnie. A film főhőse így Sam McAlister (Billie Piper) lesz, a BBC Newsnight producere (az ő könyve szolgált a film alapjául), aki egy ragadozó szívósságával üldözi a lehetőséget, hogy a műsorban megszólaltassák Andrást, és ostromolja a herceg magántitkárát, Amanda Thirsköt (Keeley Hawes), akinek a helyzetfelismerését szemmel láthatóan elhomályosítja a főnöke iránti elfogultsága: ő őszintén hisz abban, hogy ha az emberek ismernék Andrást, akkor imádnák.
Csakhogy a herceg karizmája, amely a magántitkárát rabul ejtette, darabokra hullik Emily Mailtlis kérdéseinek ostroma alatt.
András könnyű célpont, és groteszk magabiztossággal szállítja is a mémekért kiáltó mondatokat: hogy túl tisztességes volt ahhoz, hogy megtagadja pedofil barátját, Jeffrey Epsteint; hogy nem tudott izzadni a Falkland-szigeteki háború stressze miatt; hogy 2001-ben azért nem tudott lefeküdni a vádlójával, Virginia Giuffre-vel, mert a wokingi Pizza Expressben volt, amire azért emlékszik, mert nagyon szokatlan, hogy ő a wokingi Pizza Expressben legyen.
És miközben a saját mondataiban botlik meg újra meg újra, egyre feltűnőbb lesz, hogy miről nem beszélt: nem mutatott megbánást, és nem kért bocsánatot az áldozatoktól.
Hogy a yorki herceg belső világa és a való világ között mekkora szakadék tátongott, azt elég jól jelzi, hogy András értetlenül állt az Epsteinnel való barátságát övező médiaérdeklődés előtt, és a karakterét megragadó egyik legerősebb mondata magyarázatot ad arra is, hogy a helyzetfelismerés képességének a hiánya mekkora szerepet játszhatott a vesztében. „Hiszen Jimmy Savile-t sokkal jobban ismertem” – érvel (poénkodik?) a börtönt megjárt pedofil rocksztár példájával. Egy olyan ember képe rajzolódik ki előttünk, aki a legkomolyabb helyzetek súlyát sem képes átlátni, aki megrekedt egy olyan világban, ahol minden kívánsága teljesül, és ahol annak van igazi tétje, hogy a plüssállatai a megfelelő rendben sorakozzanak az ágyán. A Scoop nem hagyja ki a ziccert, hogy András személyiségének ezt a bizarr oldalát is megmutassa.
Hogy sikerült-e a BBC-nek a hatalom elszámoltatása, vagy inkább csak nevetségessé tették, az az interjú visszhangja alapján akár lényegtelennek is tűnhet, a brit közmédia besöpörte érte a díjakat, a Buckingham-palota pedig kisöpörte miatta Andrást. Feltehetően mindkét oldalról egyfajta hiúsági projekt is volt ez az interjú, a film legalábbis utal arra, hogy a Newsnight stábja kereste a fogást a nézőkön, és a költségvetési szorongatás közepette is szükségük volt egy nagy dobásra.
Nos, ez jól sikerült, nem igaz?
– fordult oda a BBC riporteréhez András herceg az interjú után, majd készségesen körbevezette Emily Maitlist a palotában. Ez az elvarázsoltság a környezetére is jellemző, az interjú után nemcsak a yorki herceg volt magabiztosan elégedett, hanem a munkatársai is úgy gondolták, remekül sikerült a beszélgetés. Helyzetértékelés még nem bizonyult ennyire elhibázottnak, és filmes szempontból tényleg nem is lehetett volna jobban illusztrálni a királynő állítólag kedvenc fiának a lenullázódását, mint sérülékeny meztelenséggel, aminek köszönhetően egy adott pillanatban a hatvanas férfi pucér fenekével szembesül a néző, amint a kádból kimászva felméri a maga után hagyott csatateret. Bár sokan feleslegesnek érezték a jelenetet, ez a film egyik legerősebb metaforája:
a yorki herceg a királyi privilégiumok buborékjában anyaszült meztelenül, magára maradva szembesül azzal, hogy az eddigi életének vége.
Az interjú kínosságáról sokat elárul, hogy a felvételt a kamerák mögül követő Sam McAlister is azt mondta később, ha András herceg az ő ügyfele lett volna, biztosan leállítja a felvételt, ha kell, ájulást imitál, sürgős telefon miatt kirángatja a szobából, bármit bevetett volna, hogy véget vessen a beszélgetésnek, és szerinte csoda, hogy a herceg stábja ezt nem lépte meg. McAlister a palotabeli stábbal és magával a herceggel való tárgyalásainak a tapasztalataiból azt a magyarázatot szűrte le, hogy egyfajta királyi tévképzet „öltött testet” az interjúban. „András herceg 63 éve él korlátok nélkül. A hétköznapi embereknek vannak sikereik, kudarcaik, anyagai gondjaik. Ő olyan ember, aki nem szembesült ilyen mindennapi problémákkal. A téveszme abból táplálkozott, hogy mindenki azt mondta neki, mennyire csodálatos, hihetetlen és briliáns, és ő azt hitte, az interjúból is ez fog kiderülni. Nagyon magabiztos. Vagy legalábbis az volt” – rajzolta meg András portréját a The Timesnak.
Az interjú egyik legnagyobb rejtélye, hogy a herceg miért ment bele, de McAlisternek erre is van magyarázata. Szerinte András a tárgyalások elején úgy érezte, hogy megfeledkeztek róla, a reflektorfény a 2010-es évek végén Harryre és Meghanre, Vilmosra és Katalinra, Károlyra és Kamillára irányult, és ő ebben a közegben nagyon is „tartaléknak” érezte magát. „Azt hiszem, jelezni akarta, hogy »én is itt vagyok«” – fogalmazott. Mellesleg, amikor felvették a kapcsolatot, Epstein neve még nem forgott intenzíven a hírekben. Epstein letartóztatása, majd 2019. augusztusi öngyilkossága után, az egyre hangosabb vádakkal szemben azonban András egyfajta kényszerhelyzetbe került, amit Sam McAlister ki is használt.
Elhitette vele, hogy az őszinte kitárulkozás az egyetlen ellenszere annak, hogy eloszlassa a kétségeket a bűnösségéről. A producer érve, miszerint a Newsnightnak nagyon erős női csapata volt (a filmben Sam McAlister és Emily Maitlis mellett Esme Wren, a műsor szerkesztője játszik meghatározó szerepet az interjú tető alá hozásában), szintén nyerőnek bizonyult a yorki hercegnél, aki még hatvanas éveiben is nagyban támaszkodott a legerősebb nőre az életében: az édesanyjára, Erzsébet királynőre.
„Szerintem nagyon jól érzi magát nők társaságában – és tudom, hogy ez milyen furcsán hangzik, tekintve, hogy mivel vádolják – mondta Andrásról Sam McAlister. – Igen, szerintem azt hitte, hogy tisztességes meghallgatásban lesz része, de Emily zseniális és könyörtelen, András pedig elszámította magát abban, hogy mennyire fog jól szerepelni. Azt hitte, hogy képes lesz kimagyarázni magát, és ez a nehéz helyzet a múlté lesz, ő pedig visszatérhet ahhoz az élethez, amelyet a Jeffrey Epsteinnel és Ghislaine Maxwell-lel való katasztrofális kapcsolata előtt élt.”
Hogy a Newsnight McAlister által is reklámozott erős női mennyire lecsupaszították ezzel az interjúval, arra nemcsak a filmbeli meztelen jelenet a költői bizonyíték, hanem a kőkemény tény is, hogy azóta sincs számára visszatérés ahhoz az élethez, amelyben, ha nem is ő volt a király, de ő volt az élet császára.
