Tetszett a cikk?

De még nagyon messze van tőle, a pénteki döntés inkább a kormánykoalíció megmentése szempontjából volt fontos.

A lengyel Alkotmánybíróság 2020 őszén semmisítette meg az életképtelen magzatok esetében a terhességmegszakítás lehetőségét, ami óriási tiltakozásokat váltott ki, de hiába. Azóta több nő halt meg vérmérgezés miatt, mert a megfélemlített orvosok az anya élete és egészsége védelmében sem mernek beavatkozni – pedig ezt még a szigorított törvény is megengedné –, és megvárják, amíg a magzat elhal.

Az új kormány egyik legfontosabb ígérete volt, ami a koalíciós szerződésbe is bekerült, hogy ezen változtatnak. Csakhogy Andrzej Duda köztársasági elnök bejelentette, hogy – az Alkotmánybíróságra és saját meggyőződésére is hivatkozva – minden enyhítést megvétóz, ennek az elutasítására pedig a kormánypártoknak nincs meg a 60 százalékos többségük.

Ezért próbálnák törvénymódosítás nélkül, miniszteri rendeletekkel megkerülni a tilalmat, például újraértelmezve az anya egészségének veszélyeztetettségét, illetve a finanszírozás megvonásával fenyegetve rákényszeríteni a kórházakat, hogy ne éljenek vissza azzal a lehetőséggel, hogy az orvosok lelkiismereti okokból megtagadhatják még a törvény szerint megengedett beavatkozás elvégzését is. Minden kórházban kell lennie olyan orvosnak, aki rendelkezésre áll.

Emellett azonban csütörtökön lefolytatták négy törvényjavaslat vitáját is, annak ellenére, hogy az államfői vétóígéret miatt ezek életbe lépésére nincs sok remény. Tusk miniszterelnök Polgári Koalíciója és az Új Baloldal javaslatai hasonlóak, csak részletekben térnek el: a terhesség 12. hetéig legyen általános lehetőség a terhesség megszakítására, és ne büntessék, aki ehhez segítséget nyújt, amire volt példa.

A jobbközép Parasztpárt és a Lengyelország 2050 párt által alkotott Harmadik Út ezzel szemben népszavazást kíván, mert politikusainak és szavazóinak vallásos meggyőződése nem engedi a liberalizálás közvetlen támogatását, és ez nem csak taktikai megfontolás volt az önkormányzati választások miatt, amelyeken április 7-én egyébként elég jól szerepeltek.

Azt is gondolják, hogy a népszavazás a közvéleménykutatási adatok szerint várhatóan támogatná az enyhítést, egy ilyen össznépi döntés ellen pedig a köztársasági elnök aligha emelhetne vétót. Mások azonban életveszélyesnek tartják egy ilyen témában a népszavazást, és elutasítják, hogy azok a szavazók is dönthessenek erről, akiket a téma nem érint.

A kormánykoalíciót súlyosan terhelte ez a tagjai közti vita, különösen a Baloldal és a Harmadik Út ugrott egymásnak néhányszor. A rendkívül heves csütörtöki vitát követő pénteki szavazás tétje tulajdonképpen a kormány fennmaradása volt, mert ha valamelyik törvényjavaslat már ebben az első szakaszban megbukott volna, az szétrobbanthatta volna a kormányt. Ez nem történt meg, mindegyik tervezetet továbbküldték bizottsági vitára. (A korábbi magyar parlamenti házszabályban ezt hívták részletes vitára bocsátásnak.)

Most még nehéz csaták következnek a kompromisszumkeresés során, utána pedig jön Andrzej Duda elnök. Közben a kormányt támogató nőmozgalmak egyre türelmetlenebbek, elkeseredettebbek és csalódottabbak, mert gyorsabb változást vártak. A dolog végkimenetele egyelőre bizonytalan. Van, aki azt mondja: csak akkor remélhető igazi előrelépés, ha 2025 nyarán liberális köztársasági elnököt választanak – bár az Alkotmánybíróság mint akadály akkor is megmarad.